Étel allergia

A kutyák allergiás tüneteinek kb. 10%-a ételallergia, azaz a kutya érzékeny lesz az étel valamely összetevőjére, és antitesteket kezd el termelni ellene.

Bármelyik életkorban kialakulhat, gyakran más allergiatípusokkal együtt jelentkezik. Kutyáknál a leggyakoribb allergén a marhahús, a tejtermékek, csirke, gabona, tojás, kukorica és szója, vagyis az állateledelek leggyakoribb összetevői. Ez nem véletlen egybeesés, ugyanis az allergiás reakció jelentkezése összefügg azzal, hogy az allergén összetevőt mennyi ideig, és milyen mennyiségben fogyasztotta a kutya.

Különbséget kell tenni étel allergia, és intolarencia között, utóbbiban bizonyos ételféleségeket a kutya nehezen, vagy nem tud megemészteni. Oka nehezen azonosítható, gyakran valamilyen bélfertőzés, bélgyulladás, autoimmun betegség mellett jelentkezik.

Az ételallergia fő tünete a viszketés miatti extrém vakaródzás, főleg a pofán, füleken, a végbéltájék környékén, és a lábakon. Ezt kísérheti krónikus vagy visszatérő fülgyulladás, szőrhullás, gyulladásos foltok (hot spot) a bőrön, vagy kiterjedt bőrgyulladás. Kutyáknál a bélcsatorna mozgása is érintett lehet, gyakoribb székletürítések formájában.

Mivel a tünetei hasonlítanak az atópiás (belélegzéses) eredetű allergiára, nehéz attól elkülöníteni.

Ételallergiára utal, ha:

- a fülben gyakran van gombás fertőzés,

- nagyon fiatal kutyáknál közepes vagy jelentős bőrprobléma jelentkezik,

- egész évben tünetei vannak, vagy télen kezdődnek,

- az antihisztamin kezelés nem csökkenti a tüneteket.

Az étel-intolerancia fő tünete a hasmenés, hányás, fogyás, míg az allergia tipikus bőrtünetei (vakarózás) rendszerint hiányoznak. A kezelés mindkét esetben ugyan az: a problémát okozó alapanyagot ki kell iktatni az étrendből.

Az allergén beazonosítása nehéz és hosszadalmas folyamat, ráadásul koránt sem biztos, hogy a jellegzetes bőrtünetek hátterében allergia áll; lehet parazita a tápcsatornában, vagy baktérium, gomba, rühatka, bolha, stb.

Ma már bőrtesztekkel és vérvizsgálattal is azonosítható az allergén, ám ezek eredményessége vitatott - a teszt kifejlesztői szerint biztos eredményt ad, egyes állatorvosok és gazdik szerint azonban nem. Abban, hogy érdemes-e elvégeztetni, nem szeretnék senkinek tanácsot adni, talán csak annyit, bátran kérdezzünk az ezt javasló állatorvostól, győződjünk meg róla, hogy az igen költséges vizsgálat elvégzése előtt minden más eshetőséget számba vett-e.

Ha nem végeztetjük el a tesztet, és étel-allergiára gyanakszunk, étel-próbát kell végezni.

Ehhez 12 héten át olyan fehérje- és szénhidrát forrással kell etetni a kutyát vagy macskát, amit még nem evett korábban. Léteznek ún. hipoallergén tápok is, de a beazonosítás fázisában én ezek etetését nem tartom szerencsésnek. Ha megnézzük e tápok összetevőit, látható, hogy túl sok mindent – köztük sok gyakori allergént - tartalmaz ahhoz, hogy ki tudjuk szűrni, a mi kutyánknál mi okozza a bajt.

Tehát egy nap koplalás után 12 hétig egyféle húst, és egyféle növényi kiegészítőt kell a kutyának/macskának adni, lehetőleg olyat, amit még soha, vagy csak nagyon ritkán/régen evett, végig ugyan azt. Mást nem szabad ennie ez idő alatt, igazi és mű rágócsontokat sem kaphat, gyógyszert sem, csak vizet.

Ha a tünetek mérséklődtek vagy eltűntek, 12 hét után provokációs tesztet kell végezni, azaz vissza kell térni az eredeti étrendre. Ha a tünetek visszatérnek, az ételallergia igazoltnak tekinthető. Amennyiben a tünetek a 12 hét alatt nem mérséklődtek, vagy mégsem ételallergiáról van szó, vagy a próbaételre is allergiás. Utóbbi esetben más kombinációval próbálkozzunk.

Mikor sikerült azonosítani az allergént, az étrendből való kizárásával gyógyszeres kezelés nélkül is tünetmentessé tehetjük a kutyát. Ha az egyhangúság elkerülése érdekében új alapanyagokat szeretnénk beiktatni, az újdonságokat fokozatosan vezessük be, egyszerre mindig csak egyfélével próbálkozzunk. Ha 2 hétig nem okoz tüneteket, ismét kipróbálhatunk valami mást. Így lassan kialakul az etethető alapanyagok listája, ezekről válogatva változatos menüt állítsunk össze, így elkerülhetjük, hogy újabb ételféleség esetében is kialakuljon az allergia.

Természetesen kereshetünk gyógy- vagy speciális tápot is, de ezeket csak akkor érdemes használni, ha már pontosan tudjuk, kutyánk mire allergiás, és a táp összetevőiből egyértelműen kiderül, hogy az allergénből nincs benne. Itt visszautalnék a tápok összetevőinek értelmezésére: amelyik tápban nincs pontosan megnevezve a hús és/vagy a gabona forrása, ne kísérletezzünk vele, mert az bármilyen állat/növény lehet.

Alapszabály: sose a táp neve – pl. sensitive, hipoallergén, érzékeny kutyák számára  – alapján, hanem az összetevők ismeretében válasszunk!

Példaként említem a Royal Canin érzékeny bőrre kifejlesztett termékének összetevőit: rizs, búzasikér, állati zsiradék, búza, kukoricasikér, kukorica, hántolt zab, baromfimáj, szójaolaj, halolaj, stb., ami csak abban az esetben hatásos, ha biztosan tudjuk, nem a gluténre, hanem pl. a csirkehúsra allergiás az eb. Glutén allergia esetén ez a táp nem fog működni.

Kereskedők gyakran a bárány+rizs kombinációját javasolják, mint speciálisan allergiás kutyák számára kifejlesztett tápot. Egyik üzletben konkrét javaslat volt a Belcando érzékeny kutyák számára kifejlesztett bárányos+rizses tápja. A tájékoztató füzetet tanulmányozva pedig a következő vásárlói véleményt olvastam a termékről: „Mindként labrador szukánknak állandóan allergiás problémája és fénytelen szőre volt….rövid idő múlva észrevettük, hogy a kutyák jobban kedvelték mint a régi eledelt, és a szőrük is újra csillogni kezdett”, vagyis már két helyről is megerősítést kaptam, hogy ez a táp jó az ételallergiára. Az összetevők között azonban van baromfi húsliszt is, tehát ha a kutya a csirkehúsra allergiás, ez a táp nem lesz jó neki.

Egy másik szaküzletben az allergia említésre kaptam egy allergiás kutyák számára készült mintacsomagot, ami „tuti-biztos használni fog, mindenki ezt viszi”. Otthon aztán kiderült, kizárólag növényi fehérjékből készült (tehát állati fehérjére allergiás kutyák számára), tele gluténnel - az én kutyám viszont történetesen épp a glutént nem tudta megemészteni.

Ne fogadjuk el fenntartások nélkül a boltosok javaslatát, nincs olyan, hogy egy táp minden allergiás kutyának jó; hisz bármire allergiás lehet.

Ezzel koránt sem azt akarom mondani, hogy ezek a tápok nem jók; csupán azt, hogy nem minden ételallergiára jók.

Intolerancia esetén a teszt alapelve ugyan az, a különbség, hogy a beazonosításhoz itt már néhány hét után vissza lehet/kell iktatni az eredeti étrend valamelyik elemét, alkalmanként mindig csak egyet.

Tapasztalataim szerint a rosszul emésztett összetevő kiiktatása hamar javuláshoz vezet, megszűnik a hasmenés, és a kutya hízni kezd. Misi kutyám esetében én nem kísérleteztem az eredeti étrend elemeinek visszahozásával. A glutént tartalmazó gabonafélék megvonása hamar javított az állapotán, ezzel bizonyítottnak láttam a glutén-intoleranciát, ezért soha többé nem kapott gabonát. Az állatorvosunk javaslatára a továbbiakban nem gyógytáppal, hanem otthon készített spéci diétával etettem. A doki szerint ugyanis a gyógytáp elsősorban hatalmas üzlet, a hatást vizsgáló klinikai tesztek pedig nem független vizsgálatok. Megpróbáltam ennek utána járni: konkrét adatokra nem lehet rábukkanni, ugyanakkor sokan osztják az én doktorom álláspontját, rámutatva a tápgyártók – állatorvosok/állatklinikák - szponzoráció összefüggéseire.

A jó doktor szerint ráadásul az ár/érték arány erősen túlzó, és ebben lehet valami: az egyik húgykövességre kifejlesztett táp két összetevőből – kukoricából és tojásból – áll, nem számítva a hozzáadott vitaminokat, ára pedig 2000 Ft/kg.

A tápok összehasonlítása

Találtam egy amerikai kutyatáp elemző weboldalt, itt érhető el: http://www.dogfoodanalysis.com/dog_food_reviews/

Az összetétel alapján hat kategóriába sorolják őket, a legjobb minősítést az alacsony gabonatartalmú tápok kapják. A márkák nagyobb része itthon ugyan nem kapható, de a nálunk is forgalomban lévő amerikai tápok többsége rajta van, így érdemes szemezgetni az összetételeket, leírásokat, minősítéseket. A magyar árakat figyelembe véve meglepő eredményekkel találkozhatunk, pl. az igen drágán mért Royal Canin nem tudott bekerülni a 4 csillagos, vagy ennél magasabb kategóriába.

Angol táp lévén nem szerepel benne a Fish4dogs márka, de minden bizonnyal hat csillagos minősítést kapna, hisz semmilyen gabona nincs benne. Ez a kutyák fish&chips-e, a weboldaluk: http://www.fish4dogs.com

Tápokkal kapcsolatos saját tapasztalataimról itt olvashattok: http://drotvizsla.wordpress.com/2010/09/26/a-kutya-vacsoraja/

Napi etetési költségek

Az adagolási útmutatók nem kőbe vésett szabályok, átlagos kutya átlagos mozgásigényére vannak kitalálva. Tájékozódási pontként tekintsünk rájuk, de mindig a kutya kondíciója legyen a mérvadó. Először kövessük a javaslatokat, és figyeljünk a változásokra, hízik-e, vagy lefogy, és ennek megfelelően változtassunk, ha szükséges.

Egyes gyártók szándékosan nagyobb adagokat javasolnak, hogy többet vegyünk belőle, míg más cégek alacsonyabbakat, azt a látszatot keltve, hogy alacsonyabb a napi etetési költség. (Én az Eukanuba Puppy esetében tapasztaltam fogyást az útmutatóban előírt adag mellett.)

A jó táp drága, de a látszat picit csal is. Tápvásárláskor a kilónkénti ár összehasonlítása helyett érdemes kiszámolni a napi etetési költséget.

A márkák között, és egyes márkákon belül is vannak drágább, és olcsóbb variációk, és bizony előfordulhat, hogy a drágábbnak gondolt az olcsóbb, vagy legalább is nem kerül többe.

A valóban jó minőségű tápokból, vagy a magasabb fehérje és/vagy zsírtartalmú tápokból (pl. a sport/aktív/munkakutya/high activity) ugyanis kevesebbet kell adni, tehát hiába drágább a kilónkénti ára, naponta nem kerül többe az olcsóbb kilónkénti, átlagos táp napi adagjánál.

A javasolt mennyiségek 20-30 kg-os kutyára néhány márkánál:

Purina Pro-Plan Adult Original: 330-410 gr

Purina Pro-Plan Adult Performance: 305-380 gr (átlagos mozgásigény)

Acana Premium Adult: 250-420 gr

Acana Sport ME 4650: 240-330 gr

Acana Extreme ME 4950: 220-310 gr

Belcando Adult Dinner: 270-380 gr

Belcando Adult Power: 230-300 gr

Josera Balance: 210-360 gr

Josera High Energy: 165-300 gr.

Sok márkánál vannak mennyiségi kedvezmények, jóval olcsóbb a kilónkénti ár, ha nagy mennyiséget veszünk belőle. Persze akinek egy kutyája van, aligha vesz meg 40 kg tápot egyszerre. Azonban ha talál magának társakat, ha több gazdi összefog, megszerezhetik kedvezményes áron is. Ez akár 3-400 Ft/kg-os kedvezményt is jelenthet.

A gabona mizéria

[Az egyszerűség kedvéért gabona fogalmába a búza, rozs, árpa, zab mellett a rizst a kukoricát is beleértem.]

Ahogy arra már többször utaltam, a tápok többsége sok gabonát tartalmaz, de  kell-e a kutyának gabona?

A tápgyártók zöme szerint igen, hisz a gabona kiváló szénhidrát forrás. Ezt hallva azonnal felmerül bennem a kérdés: miért nem tüntetik fel a szénhidrát tartalmat a tápokon, ha olyan fontos? Csak nem azért, mert a táp jórészt magas szénhidráttartalmú gabonából áll, az állati fehérje rovására? (Elérheti a 40-70%-ot.)

Az ellenzők szerint nem, mert:

- a kutya emésztőrendszere nem a gabonák megemésztésére van tervezve, vagyis nem emésztik meg.

- a tápokban lévő gabonák a kutya számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmaznak.

- sokszor az emberi fogyasztásra alkalmatlan, pl. magas fuzárium tartalmú gabonákat használják a gyártók, márpedig a fuzárium, és egyéb penészgombák a kutyának is árthatnak.

- a gabona gyakran okoz táplálékallergiát.

Mérsékeltebb vélemények szerint a gabonák emészthetősége és alacsony tápanyagtartalma nem minden gabonára igaz (a rizst és a zabot a kutya is könnyen megemészti), illetve sok múlik azon, hogy a gabonaszem mely részét használják fel a gyártás során. A durvábbra, vagy lisztté őrölt teljes gabonaszemek értékes vitaminokat tartalmaznak, tehát ezek jelenlétét nem kifogásolják. A gyakorlat azonban az, hogy a gabona feldolgozás melléktermékei kerülnek a tápba (pl. a sikér), ezekben már szinte semmilyen hasznosítható tápanyag nincs.

A gabona-pártiak fő érve tehát a szénhidrát forrás, de kell-e a kutyakajába szénhidrát (CH)?

Mellette szóló vélemény egy szuperprémium táp tájékoztatójából: Igen, mert a táplálékkal bevitt CH kulcsfontosságú energiaforrás a kutyák számára. (Néhány sorral arrébb pedig azt írják, a zsírok 2x annyi energiát szolgáltatnak, mint a fehérjék vagy a szénhidrátok, tehát mégsem biztos, hogy kulcsfontosságúak.)

Ellenvélemény egy másik gyártótól: Nem, mert a ragadozók számára az elsődleges energiaforrás a zsír és a fehérje, tehát a kutya számára a szénhidrát nem alapvető tápanyag, amennyiben elegendő fehérjét és zsírt kap.

Ezt a véleményt támasztja alá az NRC (National Research Counsil - Nemzeti Kutatási Tanács) 2006-os, és az AAFCO 2008-as állásfoglalása is, ami egyben azt is leszögezi, hogy fehérjével nem lehet a kutyákat túletetni.

Hogy ne csak amerikai irodalmat idézzek; egy agrárfőiskola állatélettani- és egészségtani tanszékre írt szakdolgozatban olvasható az alábbi részlet:  „A kutyák minimális szénhidrátszükséglete nem ismeretes. Különböző vizsgálatok valószínűsítik, hogy a kutya eltartható szénhidrátmentes táplálékon, ha elegendő mennyiségű glükóz-prekurzort (aminosavakat, glicerint) tartalmaz ahhoz, hogy az anyagcseréhez nélkülözhetetlen szőlőcukrot előállítsa.” […] A kutya számára a szénhidrát - noha élettanilag esszenciális tápanyag - nem tekinthető a tápok, illetve diéták nélkülözhetetlen összetevőjének. Valószínűsíthető, hogy a kutya mája - több más emlős állattól eltérően nagyobb mértékben képes glükoneogenezis során elegendő mennyiségű glükózt előállítani az aminosavak és a glicerin felhasználásával. Természetesen szénhidrátmentes táplálás esetén lényegesen több fehérjét és zsírt kell etetnünk az állatokkal ahhoz, hogy szervezetük számára a glükóz-perkurzorok elegendő mennyiségben álljanak rendelkezésre.” 

(A dolgozat 1996-ban készült, tehát 10 évvel megelőzi az NRC állásfoglalását. Kiemelés tőlem.)

Visszatérve az alapkérdésre: a kutyáknak nem kell gabona.

Nem arról van szó, hogy a gabona árt a kutyának – kivéve, ha valamelyikre allergiás, ez esetben valóban árt nekik. A tápokban lévő gabona mennyisége, azaz az oly sokat hivatkozott magas CH tartalom árt nekik, mert hizlal, mert cukorbetegséget okoz. A gabona szerepe ugyanis nem az, hogy energiát szolgáltasson a kutyának, hanem a bennük lévő vitamin, ásványi anyagok miatt lehetnek hasznosak.

Csonttörés

Kísérleti jelleggel ráütöttem egy kalapáccsal a tegnap főtt kakas lábaira, az eredmény a fotókon látható. Ami nem látható, pontosabban nem érezhető, az a csontszilánkok élessége. 

Megkérdeztem állatorvosokat, milyen gyakran találkoznak csont okozta bajokkal. Az ilyen szilánkosan, élesen roppanó csontok károk közül szerencsére a gyomor- vagy bélfal átfúródása a ritkább eset, de nem példa nélküli. Jóval gyakoribb, hogy az éles csontvégekből lepattanó darabkák beékelődnek a fogak közé, felsértik az ínyt, fájdalmat, ínygyulladást okozva a kutyának. A fájdalom sokszor olyan nagy, hogy a kutya képtelen lesz rágni, vagyis nem fog enni, a gazdik itt kezdenek el gyanakodni, hogy valami nincs rendben. Csont okozta bélelzáródással is heti rendszerességgel lehet találkozni a rendelőkben. Kissé meglepett, hogy a szárnyas nyak etetése is viszonylag gyakran okozhatja, mert a kutya csak akkora darabokra roppantja szét a csirkenyakat, amekkorákat le tud nyelni, az egészben maradt csigolyák gumócskái pedig „összekapaszkodnak”, és elzárják a belet. (Pipacs kutyám gyakorlatilag egészben lenyelte őket, ezért az első alkalom egyben az utolsó is volt, azóta nem adok neki nyakat.)

Kerüljük el

Összefoglalva az eddig írottakat, lehetőleg kerüljük el azokat a tápokat, melyben a fő tápanyagcsoportok csak gyűjtőnévként, pl. állati fehérje, húsliszt, zsiradék, növényi fehérje, stb. formában vannak feltüntetve. Ez szinte biztos, hogy rossz minőségű alkotórészeket, hulladékokat takar. (Máskülönben miért ne büszkélkednének vele, hogy csirkezsír, lazachús, meg bárány van benne?

Ha a táp gabonasikért, kukoricasikért (glutein) tartalmaz. Erre a kutyának nincs szüksége, fehérjéi  a kutya számára nem teljes értékűek, csupán olcsó alapanyag.  A búzasikér az egyik leggyakoribb allergén, és ha kialakul, a kutya nagyon rossz fizikai állapotba kerül. (Személyes tapasztalataimról később bővebben írok.) Ugyan ez vonatkozik a szójára is.

Ha az összetevők között a hús melléktermék, csontliszt megnevezés - angolul meat by –product, meal and bone meal ill. digest - szerepel. (lásd: Mit takarnak valójában az összetevők?).

BHA, BHT vagy Ethoxyquin: tartósítószerek, inkább kerüljük. Ugyan így a mesterséges színezékeket, édesítőszereket, propilén glycolt, taurint.

Itt említem meg, bár nem feltétlenül a kerülendő kategóriába tartozik: az „emberi fogyasztásra alkalmas” kifejezés a kutyakaja üzlet egyik varázskifejezése, sehol sincs definiálva, mit jelent ez. Semmi esetre sem azt jelenti, hogy a tápba kerülő hús akár a hentesüzletekbe is kerülhetne. Ehelyett jellemzően az emberi fogyasztásra nem szokásos részek, illetve a feldolgozás során keletkezett lehulló fecniket, nyesedékeket használják fel. Pl. a nálunk sokak által fogyasztott farhát, vagy nyak Amerikában vagy Angliában hulladéknak számít; nem romlottak ezek, csak ott nem szokás megenni őket. Eddig rendben is lenne, de belekerülnek (bízom benne, hogy vannak kivételek is) valódi vágóhídi hulladékok is, amit eredeti formájában sosem adnánk a kutyánknak (pl. tehéntőgy, bél, vér).

Mit takarnak valójában az összetevők?

Ha átnézünk egy csinos prospektust, könnyen támad az a képzetünk, hogy a gyártó beszerzői a farmokon kapirgáló csirkékből, vagy a legelésző báránykákból válogatnak alapanyagot, és a tápba filézett csirkemell kerül (egyes tápoknál ez van a fotón és a TV reklámban). Nos, nem így van.

Sok országban a kutyakaja gyártással az élelmiszer feldolgozó cégek leányvállalatai foglalkoznak, vagyis az ott keletkezett maradékok, hulladékok újrahasznosulnak a kutyakaja gyártásban. (Pl. a Purina tápcsalád a Nestlé, a Hill’s a Colgate-Palmolive, az Eukanuba a Procter&Gamble, a Pedigree és a Royal Canine pedig  a Mars cég érdekeltségébe tartozik)

Friss hús, húsliszt – mit jelentenek?

Bárány/marha (stb.) hús: friss hús, ami a vázizmokból, és egyes belsőségekből (pl. nyelv, rekeszizom, szív) származik. Tartalmazhatja az ezekkel szorosan összefüggő ereket, idegeket, porcokat, zsírt, bőrt. Csontot nem tartalmaz. Ha a címkén csak „hús” megnevezés szerepel, az minden bizonnyal többféle állat valamilyen részét jelenti. (Ez még önmagában nem lenne baj, de ezt akkor szokták alkalmazni, ha a gyártónak nincsenek állandó beszállítói, azt veszi meg, ami épp van, vagy olcsó, így a hústartalom összetétele és minősége nem állandó.)

Csirke/pulyka/baromfi hús: friss, csontos, vagy csont nélküli hús és bőr, amelyben nincs toll, fej, láb és belsőség. A csont a húshoz tartozik, hozzáadott csont nincs benne. Jellemzően az emberi fogyasztásra feldolgozott nagyüzemi csirkék lehulló részeit használják fel (pl. farhát), illetve a filézés után megmaradó mellcsontot és húscafatokat. A „baromfi” megnevezés itt is az alacsonyabb, nem állandó minőségre utal.

Halhús: általában teljes, tisztítatlan hal, és a halfeldolgozás során leeső nyesedékek. Ha nincs a hal fajtája konkrétan megnevezve (pl. lazac), bármi lehet.

Csirke/bárány/pulyka stb. húsliszt: feldolgozott hús, amiben nincs hozzáadott szőr, szaru, vér, gyomor, bendő. (Tehát minimális mennyiség lehet benne ezekből, mert a feldolgozás során nem lehet maradéktalanul eltávolítani őket, de nem lehet kiegészítésül hozzáadni.) Magas a fehérjetartalma. Ha nincs konkrétan megnevezve, milyen állatból származik, bármilyen emlős lehet.

Baromfi/csirkehúsliszt: ugyan azokból az alkotórészekből nyerik ki, mint a csirkehúsnál felsoroltakat. Vannak gyártók, akik a tojásfarmokon kiöregedett baromfikat is felhasználják, ekkor az állat minden része (tehát a mell, comb is) belekerül, nem csak az, amit az amerikaiak nem esznek meg.

Halliszt: teljes, tisztítatlan halból, és a halfeldolgozás során leeső nyesedékekből készül. Ha nincs a hal fajtája konkrétan megnevezve, bármi lehet.

Hús melléktermék: friss tüdő, vese, agyvelő, máj, vér, lép, csont, zsírszövet, gyomor, belek. Hús nincs benne. Nem tartalmazhat hozzáadott szőrt, szarut, fogakat, patát. Lehetőség szerint mellőzzük.

Baromfi melléktermék: nyak, láb, fej, zsigerek, szív, máj, vese, belek. Tollat nem tartalmazhat. Mellőzzük.

Csontliszt (Meat and bone meal): csontok a rajtuk lévő szövetekkel, elvileg nem tartalmazhat hozzáadott vért, szarut, szőrt, bendőt. Gyenge minőséget képviselő összetevő, gyakorlatilag a feldolgozás során visszamaradt szárított, őrölt hulladék. Egyes feldolgozók (a tápgyártók beszállítói) felhasználják az elgázolt, vagy a farmokon, illetve szállítás közben elhullott, beteg állatokat is. Valahol azt olvastam, hogy 4D-s állatokból készülnek: dead, diseased, disabled, dying prior to slaughter, azaz elhullott, beteg, legyengült, elgázolt bármilyen állat, vagy műtét során eltávolított állati szövet (ami ugye beteg szövet) lehet benne.

Állati kivonat (animal digest): állati szövetekből kémiai úton, vagy enzimes hidrolízissel kinyert folyadék, vagy por formájú termék, ízesítésre használják.

Zsírok: bármilyen élelmiszer előállítás/feldolgozásból származhatnak, pl. éttermek konyháiban. A feldolgozó cégek összegyűjtik őket, stabilizálják, és eladják a tápgyártóknak (vagy bárkinek).

Őrölt gabona/kukorica: teljes gabona/kukoricaszem őrölve.

Gabona/kukorica-glutén: a kukoricaszirup, vagy a keményítő feldolgozása során keletkező melléktermék, amelyből már eltávolították a korpát, csírát, keményítőt.

Gabona/kukoricaliszt: a feldolgozás során visszamaradó, magas fehérje- és kalóriatartalmú összetevő, az állati eredetű fehérjét helyettesítik vele.

Szója: a szójaolaj előállítás mellékterméke, azaz hulladék.

A friss hús, vagy a húsliszt a jobb?

Ez a többi összetevő ismerete nélkül nehezen dönthető el. Az állati fehérje (ami mindig konkrétan megnevezett állatfajta friss húsa vagy a belőle készült húsliszt legyen,) és a gabonafehérje aránya a döntő, ez utóbbi aránya az én ízlésem szerint lehetőleg a 20%-ot ne haladja meg.

Trükkös nevek

A táp elnevezésének az a dolga, hogy eladja a terméket. A hangzatos, valamilyen speciális összetevőre vagy tulajdonságra utaló elnevezés vonzóbbá teszi, de hogy valójában mennyi van benne ebből, az sok esetben több, mint meglepő.

Az amerikai állateledel gyártást szabályozó testület, az AAFCO (Association of American Feed Control Officials) szabályai szerint a táp elnevezésében szereplő összetevőkből (pl. bárány és rizs) együttesen legalább 25%-ot kell tartalmaznia. Vagyis az is elég, ha 26%-ot tartalmaz, vagyis közel sem biztos, hogy az elnevezésben szereplő anyagok teszik ki a fő alkotórészeket!

A begyűjtött termékismertetőkből egyiket véletlenszerűen felütve („szuperprémium” tápként hirdeti magát) a lazacos+rizses táp összetevőinek sorrendje: lazac, szárított lazacfehérje, kukorica glutén, kukorica, rizs, állati eredetű zsiradék, hidrolizátum, cukorrépa apríték, cellulóz rost, stb. Vagyis több kukorica van benne, mint rizs, mégsem lazac+kukorica van ráírva…

Második próbálkozásra a csirkés+rizses felnőtt tápjuk: csirke, búza, kukorica, szárított baromfifehérje, kukorica-glutén, rizs, állati eredetű zsiradék, cukorrépa apríték, hidrolizátum, stb. A rizs csak a 6. helyen szerepel…

Egy másik szuperprémium márka halas és édesburgonyás tápja: fehérhúsú hal, teljes kiőrlésű barna rizs, teljes kiőrlésű árpa, menhadden halliszt, zabliszt, canola olaj, burgonya, paradicsompép, szárított cikóriagyökér, édesburgonya, természetes csirkearoma, stb. Az édesburgonya a 10 helyen szerepel (és hogy gonoszkodjak egy kicsit, azt sem értem, egy halas tápba miért kell csirkearoma).

Ha a névben feltüntetett alkotórész a –val/vel (with) toldalékkal van a névhez kapcsolva, ennek az alkotórésznek legalább a teljes mennyiség legalább 3%-át (!) kell kitennie. Tehát a „Kutykurutty táp báránnyal” elnevezésű valamiben elegendő 3%-nyi bárányhús, hogy viselhesse ezt a nevet.

Ha a névben az „ízesítésű” szó szerepel (pl. máj ízesítésű), akkor abból akármilyen minimális mennyiség  (akár 0,01%) is szabályosnak minősül.

Mivel etessem? Táppal?

A táp kényelmes, tiszta, egyszerű, gyors – nekünk, gazdiknak. A kutyák többsége is szívesen megeszi, bár ha választhatna, biztos nem erre szavazna. A tápban benne van minden, ami a kutyának kell, optimális arányban tartalmazza a tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, stb. - mondják a tápgyártók. Egyrészt ez számos termék esetében nem fedi a valóságot, bár kétség kívül vannak kiváló tápok is. Másrészt miért kellene a kutyának minden nap megennie a laboratóriumi körülmények között meghatározott A-vitamin vagy zsír adagját?

Ha valaki nem akar belemélyedni az energiaszükséglet, fehérjebevitel, és emészthetőség számmisztikájába, etessen táppal. A választék zavarba ejtően széles, a kutyatáp gyártás komoly iparág, komoly marketing apparátussal. A marketing fő csapása a zsák maga, hisz ki tudna ellenállni egy cuki labradort ábrázoló kölyöktápnak? Meg a „well-balanced”, „holistic”, „bio” és „szuperprémium” varázsszavaknak? Hangzatosak, meg tetszetősek, én is mindig megnézem őket, de rögtön ez után megkeresem rajta az összetevők listáját, és ha van, magamhoz veszek egy tájékoztató füzetet otthoni tanulmányozásra. Persze ezeket olvasva sem szabad megfeledkezni arról, hogy alapvetően reklámok, a szöveg elsősorban el akarja adni a terméket. Fontos tudni, hogy a gyártó csak a zsákon feltüntetett adatokért tartozik felelősséggel!

Mi alapján válasszunk?

Számomra alapszabály, hogy a benne lévő fehérje túlnyomó többségében állati eredetű legyen, és ne legyen benne szója.

Fontos szempont, hogy lehetőleg ne legyen benne magas glutein (sikér) tartalmú gabona (pl. búza, árpa), illetve kukorica. A gabona- és a kukorica sikér okoz leggyakrabban élelmiszer-allergiát (ezt sajnos megtapasztaltam egyik kutyámon), ragadozók számára nehezen emészthető, és a kutyák számára esszenciális aminosavak közül többet nem tartalmaz. Érdemes kipróbálni: adjunk a kutyának kukoricás rizst, a kukorica szinte változatlanul, jól felismerhetően kijön belőle, azaz szinte egyáltalán nem emésztette meg.

Kukorica nem kell a kutyának, viszont olcsó alapanyag, magas kalóriatartalma miatt pedig kevesebb kell a drágább állati alapanyagokból.

Ami a címke mögött van

A szójatartalom a felsorolásból egyértelműen kiderül, na de mi a helyzet az állati fehérjékkel, és a többi összetevővel? Ennek megállapításához meg kell tanulni értelmezni a címkén feltüntetett adatokat.

Amit először megnézek egy táp összetételében, az az első négy-öt alkotóelem, amelyből kettőnek minimum állati eredetűnek kell lennie. Sajnos ez sem garantál még jó minőséget, hisz az összetevők felsorolásánál az az általános szabály, hogy feldolgozás előtti súlyuk csökkenő sorrendjében kell feltüntetni őket, vagyis a bennük lévő víztartalom is beleértendő. 

A csirkehús rengeteg vizet (kb. 70%) tartalmaz, tehát a feldolgozás előtt súlyra lehet, hogy ebből van a legtöbb benne, de feldolgozás után súlya nagy részét elveszti, míg az utána feltüntetett gabonafélék alig veszítenek eredeti súlyukból. Tehát hiába szerepel csirkehús az első helyen, mégsem ez lesz a fő fehérjeforrás.

Sokkal biztatóbb, ha hús már dehidrált húsliszt formájában szerepel az első helyek valamelyikén, hisz a feldolgozás során már alig veszít súlyából .

A fő alkotóelemek meghatározásához egy tápokat minősítő weboldal tanácsai szerint keressük meg a listában az első zsírforrást. Az előtte szereplő tételek adják a fő alkotórészeket, az utána szereplők pedig gyakorlatilag csak ízesítő minőségben, vagy vitamin, ásványi anyag forrásként szolgálnak. Tehát ha a zsírforrás (pl. csirkezsír) előtt kevés a hús, és sok a gabona, akkor az inkább malactáp (az én ízlésem szerint).

Trükkök a címkén

Az egyik variáció, amikor a gabonaféléket egyetlen nagy kalapban, „gabona”-ként tüntetnek fel, így azt a látszatot kelti, hogy nincs benne sok és sokféle. Valójában ez bármi lehet, bármilyen arányban. Szinte biztos, hogy kukorica, búza, jobbik esetben zab valamilyen aránya, én pedig nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ha ez az arány élettanilag optimális, és állandó lenne, biztos ki is írnák.

A másik trükk, hogy egy alkotórészt, pl. a kukoricát szétbontják lisztre, darált kukoricára, meg kukoricára, mert így egyenként látszólag keveset tartalmaznak ezekből, de ha összeadjuk, más képet fest. 

(folyt. köv.)

Ökölszabályok

Nyers disznóhúst nem! A sertések még ma is megfertőződhetnek az Aujeszky-betegség kórokozójával (porcine herpesvirus-1 - PHV-1). Az Aujeszky-betegség mindig halálos, és kutyák számára nincs ellene védőoltás sem. A sertések számára ugyan van, de ha nem a saját disznónkat koncoljuk fel, sosem tudhatjuk biztosan, hogy be volt-e oltva. Sose induljon ki senki abból, hogy a múltkor is kapott, és semmi baja nem lett tőle, meg a szomszéd kutyái is ezen nevelkednek. Ez csak annyit jelent, hogy azok a sertések ezek szerint nem voltak fertőzöttek.

A sertésvakcinát nem lehet kutyának beadatni; legyengített kórokozókat tartalmaz, de a kutyák számára még ebben a formában is virulensnek bizonyulnak, és megbetegíti őket. A disznóhússzabályt mindig, mindenkinek elmondjuk, és tapasztalataim szerint sokan tudnak is erről, mégis volt rá példa, hogy egy tőlünk származó gyönyörű malamut Aujeszky-betegségben pusztult el.

Nyers májat nem! Bélférgességet okozó peték lehetnek benne, aki nem hiszi, rohasszon egy darabka májat néhány napig, meg fog lepődni!

Csontos darálékot nem! A darált holmikban mindig van csont, akkor is, ha a boltos szerint nincs. A kisujjkörömnyire darált csont+kutya miért veszélyes? Pontos magyarázattal nem tudok szolgálni, de egy ijesztő tapasztalattal igen.

Taxi kutyám két darálékos nap után bélelzáródást kapott, mert a sok apró csont tömör dugasszá állt össze a bélcsatornájában. Először hányni kezdett, ekkor szembesültünk vele, mennyi csont volt a húsban. Rohamosan romlott az állapota, nem lehetett itatni sem, minden csepp vizet kihányt. Az állatorvosnál már bélsarat hányt, ami embernél egyértelműen a bélelzáródás tünete, neki valamiért mégsem ez volt az elsődleges diagnózisa. A kiszáradás ellen infúziót kapott, közben kezelte mérgezés, meg Corona vírus ellen, valójában fogalma sem volt, mi van a kutyával. Taxi minden testhelyzet változtatásra összehányta a rendelőt, végül azzal búcsúztunk, ha rosszabbul van (ennél is?), hozzuk vissza, fel fogja nyitni, akár éjjel is hívhatjuk. A rendelőtől 100 méterre hosszas erőlködés után kikakált egy 3-4 cm-es csontdugót, ami után látványosan jobban lett, nem hányt többet. Vanda szerencsére nem került ilyen rossz állapotba, de rendkívül szorulásos volt egy-két napig. Sosem kaptak többé ilyet, csak farhát, nyak, vagy nagyobb cupákok formájában kaptak csontot, ezzel semmi problémájuk nem volt. Egyik lehetséges, és nem tudományos magyarázatom, hogy a darálékban sosem tudjuk kontrollálni, milyen nagyságú és mennyi csont van, amit ráadásul nem rágnak át, csak mohón lenyelik, és a sok csont+rágás hiánya kombináció lelassítja a bélperisztaltikát.

A csöves csontokat is érdemes tiltólistára tenni; próbáljunk meg eltörni egy főtt tyúk combcsontot, le lehetne szúrni vele valakit, olyan élesre, szilánkosra törik. Ha a kutya csak nagyjából rágja meg, az éles csontvégek felsérthetik a tápcsatornát. Nyers formában kevésbé veszélyesek, én azonban nem kísérletezem velük.

Csokit nem! A kakaóbabban magas a teobromin mennyisége, amely hatóanyag szoros rokonságban van a kávéban is megtalálható izgató hatású koffeinnel és általános izgató hatást fejt ki. A szívdobogás frekvenciája éppúgy megnő, mint egy erős kávé hatására, sőt túl sok csokoládé fogyasztása esetén a vérnyomás is emelkedik és a kutya szíve könnyen felmondhatja a szolgálatot. A kutya szervezete a teobromint sokkal lassabban tudja lebontani, mint az emberi szervezet és ebben rejlik a csokoládé káros hatása. Egy tacskó méretű kutya 200 gramm csokoládé elfogyasztása esetén már súlyos mérgezést szenved el!

Alkoholt nem! Ezt elsősorban etikai megfontolásból tettem tiltólistára, de sosem jártam utána, hogy élettani szempontból milyen veszélyekkel jár.

Alapdilemma

Táp vagy házikoszt? Ha házikoszt, akkor főzve vagy nyersen, külön kell-e főzni a kutyának, vagy maradék? Milyen ételeket ehet, milyeneket nem, és egyáltalán, mennyit kell adni neki? Az elmúlt 15 évben alaposan átrágtam ezeket a kérdéseket, és az etetési lehetőségek minden variációját kipróbáltam, több-kevesebb sikerrel.

Beteg kutyáimnak speciális diétákat kreáltam, számoltam, mértem, főztem, és rengeteget összeolvastam róla, innen tudom, hogy magyar nyelven sajnos csak igen elnagyolt, felületes, általános információk szerezhetők be (a kevés kivételről majd később). Olvastam egy „szakkönyvet”, amiben gyakorlatilag csak a táppal etetés volt megemlítve, de nem jobb a helyzet az állatorvosokkal sem, a szükséges diéta alapelvein túl kevés gyakorlati tanáccsal szolgálnak, és többségük Hill’s táp forgalmazó is, vagyis gazdasági érdeke, hogy ezt ajánlja. Ami nem feltétlenül rossz, viszont drága.

A szakirodalom tehát szegényes, a tapasztalt tenyésztők, sportkutyások pedig nem szívesen osztják meg sikerreceptjeiket. Egyszer egy tenyésztő körbevezetett, mindent megmutatott, kivéve a nagy hűtők tartalmát és a benne lévő kutyakaja elkészítési módját. Biztos ebben is van valamiféle ráció…

Ebben a blogban saját tapasztalataimat, receptjeimet, és ismereteimet fogom megosztani a Világegyetem hozzám hasonló kutyabolondjaival. Nem szponzorál senki (egyelőre, háháhá), így nem vagyok elkötelezve semmilyen márka, vagy táplálási elv mellett, nem is akarok, hisz nekem mindegyikkel voltak jó és rossz tapasztalataim is.