A kutyák allergiás tüneteinek kb. 10%-a ételallergia, azaz a kutya érzékeny lesz az étel valamely összetevőjére, és antitesteket kezd el termelni ellene.
Bármelyik életkorban kialakulhat, gyakran más allergiatípusokkal együtt jelentkezik. Kutyáknál a leggyakoribb allergén a marhahús, a tejtermékek, csirke, gabona, tojás, kukorica és szója, vagyis az állateledelek leggyakoribb összetevői. Ez nem véletlen egybeesés, ugyanis az allergiás reakció jelentkezése összefügg azzal, hogy az allergén összetevőt mennyi ideig, és milyen mennyiségben fogyasztotta a kutya.
Különbséget kell tenni étel allergia, és intolarencia között, utóbbiban bizonyos ételféleségeket a kutya nehezen, vagy nem tud megemészteni. Oka nehezen azonosítható, gyakran valamilyen bélfertőzés, bélgyulladás, autoimmun betegség mellett jelentkezik.
Az ételallergia fő tünete a viszketés miatti extrém vakaródzás, főleg a pofán, füleken, a végbéltájék környékén, és a lábakon. Ezt kísérheti krónikus vagy visszatérő fülgyulladás, szőrhullás, gyulladásos foltok (hot spot) a bőrön, vagy kiterjedt bőrgyulladás. Kutyáknál a bélcsatorna mozgása is érintett lehet, gyakoribb székletürítések formájában.
Mivel a tünetei hasonlítanak az atópiás (belélegzéses) eredetű allergiára, nehéz attól elkülöníteni.
Ételallergiára utal, ha:
- a fülben gyakran van gombás fertőzés,
- nagyon fiatal kutyáknál közepes vagy jelentős bőrprobléma jelentkezik,
- egész évben tünetei vannak, vagy télen kezdődnek,
- az antihisztamin kezelés nem csökkenti a tüneteket.
Az étel-intolerancia fő tünete a hasmenés, hányás, fogyás, míg az allergia tipikus bőrtünetei (vakarózás) rendszerint hiányoznak. A kezelés mindkét esetben ugyan az: a problémát okozó alapanyagot ki kell iktatni az étrendből.
Az allergén beazonosítása nehéz és hosszadalmas folyamat, ráadásul koránt sem biztos, hogy a jellegzetes bőrtünetek hátterében allergia áll; lehet parazita a tápcsatornában, vagy baktérium, gomba, rühatka, bolha, stb.
Ma már bőrtesztekkel és vérvizsgálattal is azonosítható az allergén, ám ezek eredményessége vitatott - a teszt kifejlesztői szerint biztos eredményt ad, egyes állatorvosok és gazdik szerint azonban nem. Abban, hogy érdemes-e elvégeztetni, nem szeretnék senkinek tanácsot adni, talán csak annyit, bátran kérdezzünk az ezt javasló állatorvostól, győződjünk meg róla, hogy az igen költséges vizsgálat elvégzése előtt minden más eshetőséget számba vett-e.
Ha nem végeztetjük el a tesztet, és étel-allergiára gyanakszunk, étel-próbát kell végezni.
Ehhez 12 héten át olyan fehérje- és szénhidrát forrással kell etetni a kutyát vagy macskát, amit még nem evett korábban. Léteznek ún. hipoallergén tápok is, de a beazonosítás fázisában én ezek etetését nem tartom szerencsésnek. Ha megnézzük e tápok összetevőit, látható, hogy túl sok mindent – köztük sok gyakori allergént - tartalmaz ahhoz, hogy ki tudjuk szűrni, a mi kutyánknál mi okozza a bajt.
Tehát egy nap koplalás után 12 hétig egyféle húst, és egyféle növényi kiegészítőt kell a kutyának/macskának adni, lehetőleg olyat, amit még soha, vagy csak nagyon ritkán/régen evett, végig ugyan azt. Mást nem szabad ennie ez idő alatt, igazi és mű rágócsontokat sem kaphat, gyógyszert sem, csak vizet.
Ha a tünetek mérséklődtek vagy eltűntek, 12 hét után provokációs tesztet kell végezni, azaz vissza kell térni az eredeti étrendre. Ha a tünetek visszatérnek, az ételallergia igazoltnak tekinthető. Amennyiben a tünetek a 12 hét alatt nem mérséklődtek, vagy mégsem ételallergiáról van szó, vagy a próbaételre is allergiás. Utóbbi esetben más kombinációval próbálkozzunk.
Mikor sikerült azonosítani az allergént, az étrendből való kizárásával gyógyszeres kezelés nélkül is tünetmentessé tehetjük a kutyát. Ha az egyhangúság elkerülése érdekében új alapanyagokat szeretnénk beiktatni, az újdonságokat fokozatosan vezessük be, egyszerre mindig csak egyfélével próbálkozzunk. Ha 2 hétig nem okoz tüneteket, ismét kipróbálhatunk valami mást. Így lassan kialakul az etethető alapanyagok listája, ezekről válogatva változatos menüt állítsunk össze, így elkerülhetjük, hogy újabb ételféleség esetében is kialakuljon az allergia.
Természetesen kereshetünk gyógy- vagy speciális tápot is, de ezeket csak akkor érdemes használni, ha már pontosan tudjuk, kutyánk mire allergiás, és a táp összetevőiből egyértelműen kiderül, hogy az allergénből nincs benne. Itt visszautalnék a tápok összetevőinek értelmezésére: amelyik tápban nincs pontosan megnevezve a hús és/vagy a gabona forrása, ne kísérletezzünk vele, mert az bármilyen állat/növény lehet.
Alapszabály: sose a táp neve – pl. sensitive, hipoallergén, érzékeny kutyák számára – alapján, hanem az összetevők ismeretében válasszunk!
Példaként említem a Royal Canin érzékeny bőrre kifejlesztett termékének összetevőit: rizs, búzasikér, állati zsiradék, búza, kukoricasikér, kukorica, hántolt zab, baromfimáj, szójaolaj, halolaj, stb., ami csak abban az esetben hatásos, ha biztosan tudjuk, nem a gluténre, hanem pl. a csirkehúsra allergiás az eb. Glutén allergia esetén ez a táp nem fog működni.
Kereskedők gyakran a bárány+rizs kombinációját javasolják, mint speciálisan allergiás kutyák számára kifejlesztett tápot. Egyik üzletben konkrét javaslat volt a Belcando érzékeny kutyák számára kifejlesztett bárányos+rizses tápja. A tájékoztató füzetet tanulmányozva pedig a következő vásárlói véleményt olvastam a termékről: „Mindként labrador szukánknak állandóan allergiás problémája és fénytelen szőre volt….rövid idő múlva észrevettük, hogy a kutyák jobban kedvelték mint a régi eledelt, és a szőrük is újra csillogni kezdett”, vagyis már két helyről is megerősítést kaptam, hogy ez a táp jó az ételallergiára. Az összetevők között azonban van baromfi húsliszt is, tehát ha a kutya a csirkehúsra allergiás, ez a táp nem lesz jó neki.
Egy másik szaküzletben az allergia említésre kaptam egy allergiás kutyák számára készült mintacsomagot, ami „tuti-biztos használni fog, mindenki ezt viszi”. Otthon aztán kiderült, kizárólag növényi fehérjékből készült (tehát állati fehérjére allergiás kutyák számára), tele gluténnel - az én kutyám viszont történetesen épp a glutént nem tudta megemészteni.
Ne fogadjuk el fenntartások nélkül a boltosok javaslatát, nincs olyan, hogy egy táp minden allergiás kutyának jó; hisz bármire allergiás lehet.
Ezzel koránt sem azt akarom mondani, hogy ezek a tápok nem jók; csupán azt, hogy nem minden ételallergiára jók.
Intolerancia esetén a teszt alapelve ugyan az, a különbség, hogy a beazonosításhoz itt már néhány hét után vissza lehet/kell iktatni az eredeti étrend valamelyik elemét, alkalmanként mindig csak egyet.
Tapasztalataim szerint a rosszul emésztett összetevő kiiktatása hamar javuláshoz vezet, megszűnik a hasmenés, és a kutya hízni kezd. Misi kutyám esetében én nem kísérleteztem az eredeti étrend elemeinek visszahozásával. A glutént tartalmazó gabonafélék megvonása hamar javított az állapotán, ezzel bizonyítottnak láttam a glutén-intoleranciát, ezért soha többé nem kapott gabonát. Az állatorvosunk javaslatára a továbbiakban nem gyógytáppal, hanem otthon készített spéci diétával etettem. A doki szerint ugyanis a gyógytáp elsősorban hatalmas üzlet, a hatást vizsgáló klinikai tesztek pedig nem független vizsgálatok. Megpróbáltam ennek utána járni: konkrét adatokra nem lehet rábukkanni, ugyanakkor sokan osztják az én doktorom álláspontját, rámutatva a tápgyártók – állatorvosok/állatklinikák - szponzoráció összefüggéseire.
A jó doktor szerint ráadásul az ár/érték arány erősen túlzó, és ebben lehet valami: az egyik húgykövességre kifejlesztett táp két összetevőből – kukoricából és tojásból – áll, nem számítva a hozzáadott vitaminokat, ára pedig 2000 Ft/kg.
