A BARF (Biologically Appropriate Raw Food vagy Bones And Raw Food, vagy Bones and Raw Flesh rövidítése) vagy Raw Diet étrend elterjedése egyfajta tiltakozásként, a száraztápok elleni fellépésként indult Ausztráliában és az USA-ban. Egyre több kutyatulajdonosnak kellett ugyanis szembesülnie kedvencének emésztési problémáival, gyulladásos bélbetegségével, állandósult hasmenésével, fogkövességével, melyek hátterében sokszor egyértelműen azonosítható a gabona allergia, és a rágás hiánya.
A BARF, vagyis nyers koszt lényege, a különféle nyers csontos hús – lehetőleg egészben, vagy nagyobb darabokban történő etetése zöldséggel, gyümölccsel kiegészítve. A BARF étrendben nem szerepel gabona, vagy semmilyen ebből készült étel (tehát tészta sem). A hús legtöbbször csirke, de tetszés szerint lehet bárány, marha, vadhús, kacsa, nyúl, sertés, hal.
A mozgalommá terebélyesedett étrend Dr. Ian Billinghurst nevéhez köthető, aki Juliette de Bairacli Levy, ausztrál „füvesasszony” 1930-ban, a kisállatok holisztikus táplálásáról írt könyveit alapul véve 1993-ban publikált e témában először.
A BARF egyik alaptétele, hogy a kutyák emésztőrendszere nehezen küzd meg a gabonafélék emésztésével; míg a farkasok, vagy a vadkutyák természetes étrendjében a hús mellett szerepel némi zöld, vagy gyümölcs, a gabonaféléket nem keresik. A kutyák emésztőrendszere az ehhez szükséges enzimek hiányában nem is képes megemészteni a gabonákat. A száraztápok emellett a fogra ragadva ideális körülményeket teremtenek a fogkövességet, ínygyulladást okozó baktériumok megtelepedésének és szaporodásának.
Egy tipikus BARF étrend 60-80%-os nyers csontos húsosból (melynek mintegy 50% hús, pl. csirke nyak-, hát és a szárnyak) és 20-40% gyümölcsből, zöldségből, belsőségekből, tojásból, tejtermékekből áll. Ehhez adható csukamájolaj, vagy valamilyen halolaj, az Omega-3 zsírsav pótlására.
A BARF étrend bevezetésének tapasztalatairól a kutyatartók levelezőlistákon, fórumokon osztják meg egymással, és az érdeklődőkkel tapasztalataikat. A legjellemzőbb változások között említették:
- A kutyának nincs „kutyaszaga”.
- A csontos, porcos, nagyobb húsdarabok rágása, tépése természetes fogkefeként is funkcionál, erősíti az állkapocs, a nyak és a váll izmait.
- A rágással eltöltött idő alatt a gyomor felkészül a táplálék megemésztésére, az emésztőnedvek termelődésére.
- Kevesebb, szilárdabb széklet.
- Csökkenő állatorvosi költségek.
- A nyers étrend olcsóbb, mint a konzerv, vagy táp.
- A kölykök fejlődése kiegyensúlyozottabb, egyenletesebb, a nyers étrend mellett nem jelentkezik a csontokat, izületeket megterhelő gyors növekedés.
- A nyers koszttal megakadályozhatjuk, hogy a kutya habzsolja az ételt, vagy fuldokoljon tőle. Ha rágnia kell, lassabban fog enni.
- A korábban enervált, lustább mozgású kutyák „életre kelését”, a korábbinál sokkal mozgékonyabbak, energikusabbak lesznek.
- Megszűnnek az allergiás tünetek.
- Jelentősen csökkennek, vagy megszűnnek az izületi gyulladások, fájdalmak.
- A kutya jól tartja a normál súlyát.
- Megszűnik a kellemetlen kutyaszag.
- Hosszabb életűek lesznek.
- A szukák jobban viselik a vemhességet.
Ellenzői szerint a nyers húsban lévő baktériumok megbetegítik a kutyát, ám a hívek szerint ez nem reális veszély, hisz baktériumok mindenütt vannak. A kutya erős immunrendszerrel rendelkezik, és mindenfajta baktérium elpusztítására képes, ezért az egészséges nyers hús a kutyának nem árt. Salmonella, E-coli, stb. valóban előfordulhat a nyers húsban, de ugyan úgy megtalálhatók a hűtőszekrényben, a mosogatóban, padlón, a kertben, az autón, vagy a parkban.
Ellenérvként szerepel a csontok okozta fogtörés, bélelzáródás, bélperforáció, gasztroenteritis, a hívek szerint ezek azonban ritkábban jelentkeznek, mint a fogkövesedés és annak következményei, és az éles, szilánkos törés inkább a főtt csontokra jellemző.
